Gyönyörű, lágyan seprő hajnali fény melengeti az Index leköszönő címlapját. A szerkesztőség ablakából látjuk munkába igyekezni a dolgos embereket, akiket 15 órája néztünk hazafelé menni. Minden csodálatos, remekül állunk, egyszerűen annyira a hozzánk nőtt, szinte belénk csontosodott ez a vén Index, hogy nincs szívünk lekapcsolni. Senkitől nem akarjuk elvenni a lehetőséget, hogy üljön egy kicsit az ágya mellett, foghassa a kezét, elmondhassa, mennyire szereti és hogy hiányozni fog. Nem siettetjük a búcsút. De senki sem állíthatja meg a fejlődést. A gyászmunkát el kell végezni. Erősítsük meg a lelkünk. Mindjárt itt az idő.